Popp (1983) és Wan Ho (1991) kutatásai - amely az élő szervezetek fénykibocsátásával és az embrió EM (elektromágneses) tevékenységével foglalkoztak - bizonyítják, hogy a sejtben először EM aktivitás - változás figyelhető meg. A lezajlott elektrodinamikus események és a fotonkibocsátás eredményeként indul el a sejt osztódása, illetve a sejt speciális működése. Wever (1967) és Ludwig (1988) munkáiból ismeretes, hogy a szervezet fontos önszabályozási folyamatokat nagyon alacsony frekvenciájú mágneses mezők hatására végzi.

Bolygónk felszíne és az ionoszféra között keletkeznek az életünkhöz szükséges alapfrekvenciát adó 7,83 Hz-es Schumann-hullámok. Ez az alaphullám rezonál agyunk egyik fontos területével a hippocampus frekvenciájával.

A NASA mágneskísérletei egyértelműen bizonyították, hogy szervezetünk megszokott működéséhez meghatározott, igen gyenge EM- mezőkre feltétlenül szükség van.

Egy német orvos Morell (1987) megalkotta első kezelőgépét. Az alapötletet abból merítette, hogy az élet EM sugárzás nélkül nem lehetséges.

A lényeg: A betegség biofizikailag a szervezetben tartósan jelen levő patológiás rezgésként értékelhető, mely funkcionálisan zavarokat és szervi elváltozásokat okoz az interferencia függvényében. Ha ez a feltevés igaz, akkor a megfelelő "ellenrezgéssel" kioltván a zavart okozó hullámot, vissza lehet állítani a természetes környezetet a szervezet működéséhez.

Ezen anyagot Lednyiczky Gábor bioinformatikus, biofizikus tanulmányából merítettem.